11. Spuri Balaton Szupermaraton 3. nap

Még mindig egészen barátságos 7:00-kor kellett ébredni. Magamtól keltem megint, még az ébresztő előtt. Kényelmesen elkészültünk, simán odaértünk, parkoltunk. Ma megint sütött a nap, de hűvösebb volt, mint az első nap, főként mert az alattomos szél, ami tegnap nehezítette a versenyt, ma is végig kísért minket, és jelentősen rontott a hőérzeten. Azért ma is sikerült a megfelelő ruhában elstartolni, most sem kellett öltözni/vetközni. Ez a nap a fellélegzés napja a tavalyi évtől :) mióta lerövidítették ezt a napot majdnem maratoni távra. Ámbár a szintemelkedés jelentős, de számomra elmondhatatlanul sokat jelent, hogy ilyen rövid a táv, gondolom, másoknak is. Még mindig fájdogált a térdem és a combom, de már reggel ébredés után éreztem, hogy a szervezetem túl van az első nap sokkján, és a helyzet javulóra váltott. 6:22-es átlaggal futottam ezt a napot, ami még mindig rosszabb volt, mint a tavalyi évben ugyanezen a napon. Nem tudom, hogy a rossz idő mennyire játszott ebben szerepet, vagy csak az elsavasodásom? A 18. helyre volt most elég ez a futás. Mindenesetre én lelkileg már felszállóágban voltam :) Nem is voltam már olyan droidos mozgásilag sem. Sajnos a két vízhólyag visszatermelődött a nap végére, megint meg kellett műteni magam este, de menet közben egyáltalán nem zavartak. A kislábujjamon most már nem csak a köröm alatt volt vízhólyag, hanem az egész körömágyat körbevette. Már csak egy nap maradt hátra, erősen reménykedtem, hogy bár az utolsó nap hosszabb is, a szintemelkedés is nagyobb, de a testem kegyes lesz hozzám, és ismét képes leszek teljesíteni ezt a versenyt feladás nélkül. Ez éjszakai alvást megnehezítette a térd és combfájáson felül, hogy a kislábujjam még attól is fájt, ha csak hozzáért a paplan. Érthetetlen, hogy futás közben mennyire nem érzi az ember...



Kövess minket a Facebook-on!